Valaki észrevette, valaki nem, régen írtam bejegyzést a kutyasterapia.hu oldalra. Az élet megváltozott, mert az én legkedvesebb kutyám, akivel 2003 óta dolgoztam 2012.március 26-án az örök vadászmezőre távozott. Lassan ment el, műtét,vizsgálatok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítás és végül az utolsó út az állatorvoshoz.

Három kutyám maradt, mégis úgy éreztem és érzem, hogy egy sincs. Amíg Vespa volt addig nem is gondolkodtam el igazán ezen, de most, hogy elment rájöttem, hogy a kutyák közül sem mindegyikkel fonódik össze az ember lelke. Biztos emberek és állatok között is van, akinek ez könnyen megy, de van akinek az életében ez csak ritkán történhet meg.
És addig is míg az új társra várok és hiányzó felem sebeit nyalogatom a három megmaradt bolondos, szeretnivaló kutyámról írok. Nemcsak laikus, hanem szakmai szemmel. Fidelről a menhelyről befogadott kanról, és Vespa két 3éves kölykéről, akik a Volhard kölyökteszt alapján a leggyengébb és legjobb eredményt érték el. A volhard kölyökteszt eredményességéről, lassan négy év után, ugyanabban a közegben, módszerrel nevelt ebekkel, azt hiszem kialakult véleménnyel szolgálhatok.
Nem utolsó sorban jelenlegi munkáimat is megosztom. Mostanában egyre több foglalkozást tartok, ami nem terápiáról, hanem kutyás ismeretekről szól. A kidolgozott tematikáról, felosztási elveimről és a megvalósítás eredményességéről.