Mira a kölyökteszt alapján terápiás kutyának lett kiválasztva, és jövőbeni tulajdonosa is kiválasztásra került.Apró-cseprő dolgok miatt csak 3 hónaposan tudta elvinni…de csak pár napra, mert aztán visszaadta, hogy az ő életébe mégsem fér bele.A pofára esés miatt nem adtam tovább és ez egy jó döntés volt.
Mira az a kutya, aki tudja, hogy hol helye és mi a dolga. Mikor sietve kezdődik a nap és az ő helye otthon van és mi haladunk a kapu felé, leül a ház ajtajához, tőlünk jó 10 méterre, és bölcs szemekkel nézi kerten belüli utolsó lépteink.
Ha el akarjuk vinni magunkkal, míg a gyerkőcök bepakolásán ügyeskedünk, ő szinte észrevétlenül ül be a kocsiba. Pakolás közben türelmesen vár, nem ugrik az ülésre, nem nyüzsög. Szemlél és vár.
Mikor hazaérkezünk nem ugrál, nem pörög a fejünk tetején, nem löki fel a gyerekeket.Kér…kéri, hogy vihessen valamit.Ezért a postaládában lévő hírújságok behozása mindig az ő feladata.
Kirándulás közben teljesen alkalmazkodik a család tempójához. Mindig figyel és nem akad külön programja.Nem szalad el vad után és ha kutyát lát csak füleit az idegen felé fordítja és vár.Várja, hogy gazdája mit kíván…és ha visszahívják, akkor a döntést elfogadja.
Megfontolt és nyugodt. Mozdulatai lassúak, kiszámíthatóak. De nem egy leszedált kutyát kell elképzelni, mert az életből ő is kiveszi a részét. Kutyatársaival fogócskázik, harcolósat játszik.
A különbség csak az, hogy tud a helyzethez alkalmazkodni.Érzésből vagy IQ-ból tudja, hogy ez nem egy kutya falka, itt más a módi, és annak megfelelően cselekszik.A leírt dolgokra nem kellett tanítani…mert az évek alatt szépen lassan alkalmazkodott.
Pont ezért jó a kölyökteszt…mert annak aki társállatra vágyik és csak azt szeretné, hogy csak összeszokjanak, annak egy ilyen kutyát kell választania, mert ha nem sikerül akkor jönnek a problémák, amit már nekünk kell megoldani…