2003 óta tartok kutyával kísért foglalkozásokat, mely alatt dolgoztam saját kutyával, kutyás felvezetővel. A kutyás felvezető képzés egyre jobb, mivel egyre jobban együttműködő és feladatát értő személyek kerülnek ki ezekből a képzésekből. Viszont a szakemberek számára (pl.: pedagógus) is csak ezek a képzési lehetőségek vannak jelenleg is, ami számukra nagyon egyoldalú. Teljesen a szakember személyisége, szakmai felkészültsége, illetve kreativitása határozza meg, hogy milyen hatékonyan kezdi el a munkáját. A vizsgarendszer és a felkészítés a kutya oldalról közelít, üresen hagyva ennek szakmai dokumentációs, publikációs és tanulmány részét. Pedig eredményeket igazán a felkészült szakemberek tudnak létrehozni. Ezt a mai viszonylatban található magyar nyelvű irodalom azt hiszem méltán tükrözi. A saját kutyával dolgozni akaró szakembereket frusztrálják a kutyával való követelményekkel. Manapság már vannak akik nap mint nap jegyzik a kutyával végzett gyakorlást és láttam már olyan felvezetőt is aki a tényleges munka alatt szabadkozott a kutyája miatt, pedig a célcsoport a többségében az ő kutyájával akart kontaktusba lépni. Ezt talán azzal a példával tudnám érzékeltetni, hogy akit egész életében megszóltak, kinevették az éneklése miatt az hogy fog felszabadultan énekelni a munkája közben? A kutya számomra a foglalkozások alatt mint egy élő „eszköz” vesz részt, hogyan dolgozzon az vele, aki fél, hogy kiesik a kezéből. Egy kutya nem egy robot, mindig lesznek gyengeségei és erősségei. A szakembereknek pont az a feladata, hogy ezt felismerve alkalmazza a különböző mérettel, tulajdonságokkal megáldott kutyákat, és a célcsoportnak és a kutyának megfelelő feladatokat állítson össze. Az ebben dolgozó embereket tisztelettel kéne kezelni és erősíteni a kutya-ember közötti kapcsolatot. A kutyával kísért foglalkozások nem csak a feladatok végzéséből áll, hanem fontos az is, hogy akikkel dolgozom azokba bízzam és ők is bízzanak bennem. A kutyával kísért időnek nem csak szakmailag célorientáltnak kell lennie, hanem felszabadultnak és vidámnak.
Néhány gondolat
Leave a reply