Talán sokaknak ismerős az iskolákban gyakorolt engedelmességi vezényszavak öröm és elengedettség nélküli gyakorlása. Az engedelmességi gyakorlatok, melyek nem csak egy vezényszóból állnak, hanem több perces koncentrációt is igényelnek, néhányunknak nagy kihívást jelentenek.

Ekkor az ember általában mindenféle kifogással és magyarázattal rukkol elő, hogy valójában ez neki miért is nem fontos és végül feladja a kisérletezést, hogy ebben az ágban is eredményesen szerepeljenek.

Én is ezek közé tartoztam. A terápiás munkában annyira együtt tudtunk dolgozni, hogy szinte már kitalálta a gondolataimat, viszont a mechanikus, idomítás alapú tanulás során folyamatos kudarcot vallottunk.

Aztán a S.O.S. Mentőkutyás Egyesületen keresztül megismerkedtem Simó Gergely módszerével és megváltozott minden. A kutya humánus képzése olyan mértékben sikert aratott a kölyökkutyáimnál, hogy a két felnőtt kutyámnál is ezzel folytattam a gyakorlásokat. Ezeket a gyakorlásokat talán a filmekben és reklámokba látható idillikus képpel hasonlíthatnám össze. Várja, akarja, szinte táncolunk és élvezi…ez az igazi.

Ennek köszönhetően Vespa 8 évesen letette a BH1-es vizsgát a Pesterzsébet – Kapitánypusztai Kutyaiskola és Sport Egyesület–nél. Itt megjegyezném, hogy az iskola nagyon pozitív számomra, bár csak egy hónapja látogatom. Segítőkészek, toleránsak…csak ajánlani tudom.